Sea lettuce, nori, dulse, kombu royal, wakame, tengeri spagetti – betörtek az európai konyhaművészetbe is.
Vörös alga, zöld alga, barna alga – csodálatos színeket, textúrát és ízeket kínálnak: felidézik a tenger gyümölcseinek ízeit, de olyan szárazföldi növényekét, mint a sóska, vagy a gomba is.
Mi jellemzi az egyes algafajtákat?
Tengeri spagetti
Latin megnevezése: Himanthalia elongata. Angolul találkozhatunk még a következő megnevezésekkel: sea spaghetti, thongweed, sea thong.
A Himanthalia elongata egy barnaalga fajta, ami a hidegebb vizekben terem, mint pl. az Északi-tenger, Balti-tenger, Atlanti-óceán part közeli vizeiben. Eléri a 4 méteres hosszúságot is, színe a sötétzöldtől a barnáig terjedhet. Valószínűleg formája (hosszú, vékony szálak) miatt igen elterjedt, Franciaországban és Írországban már a korai időktől fogva fogyasztják, mint tengeri spagettit.
Önálló fogásként fogyasztják a leggyakrabban, íze megfőzve a francia babéra emlékeztet. Emellett gyakran használják alapanyagként is, mint állományjavítót (gélesítő anyag). Mivel kiváló mikrobaölő hatása van, természetes tartósítószerként is igen kedvelt az élelmiszerek élettartamának meghosszabbítására.
Felhasználásának köre túllép a hagyományos konyhai felhasználáson, hiszen számos ásványi anyagot és vitamint tartalmaz: A, C és E-vitamint, káliumot, magnéziumot és jódot. Emellett a kozmetikumok gyártásánál is gyakran használják magas hidratáló és antioxidáns tulajdonságai miatt.
Tengeri saláta
Latin megnevezése: Ulva lactuca. Angolul találkozhatunk még a következő megnevezéssel: sea lettuce.
Az Ulva lactuca egy zöldalga faj, ami szinte minden partközeli tengervízben megtalálható. Ahogy a neve is sugallja, leggyakrabban salátaként fogyasztják, de találkozhatunk vele tésztaételekben vagy különböző feltétek alapanyagaként is.
Az Ulva lactuca nagy változatosságban tartalmaz makró- és mikróelemeket. A tengeri saláta nem csak, mint egészséges táplálék jelenik meg a számunkra. Számos tengeri élőlény él közvetlenül ehhez az algához kötve, ami mutatja milyen nagy mennyiségű fehérje, rost, vitamin, ásványi anyag és vas található benne. Ezért az emberi felhasználás mellett állatok táplálására is alkalmazzák.
Kombu royal
Latin megnevezése: Saccharina latissima. Angolul találkozhatunk még a következő megnevezéssel: sugar kelp, sea belt, Devil’s Apron.
Barnaalga fajta, ami a hidegvízű tengerekben nő 3-4 méter magasra. Levele a lasagna tésztához hasonlóan széles és enyhén fodrozódott.
Cukormoszatnak, cukorhínárnak is nevezik, mert szárítás után édes ízű por ül ki a levelekre. Japánban Kombu néven is találkozhatunk vele, bár ezt a megnevezést egyéb, ebbe a fajba tartozó algára is használják. A japán konyha egyik legnépszerűbb algafajtája, a híres Tsukudanit is ebből készítik.
Természetes glutaminsavakban gazdag, amit úgy azonosítanak, mint az ún. „umami - 5. íz” okozóját. A japán „umami” szó kellemesen sós ízt jelent, és tulajdonképpen nem érzékelhető elkülönítetten. Emellett a glutamátot tartalmazó alga használatával kiegyensúlyozottabbá tehetőek az ételek, kiemeli különösen a tengeri alapanyagokat tartalmazó ízeket.
Az ázsiai konyha széles körűen használja, és az európai étkezési kultúrában már régóta használt, főként Írországban. Ahogy cukormoszat elnevezése is mutatja édes az íze, és magas a rost-, az ásványianyag- (jód, vas, magnézium, cink) és vitamintartalma (A, B-12, B-6, C). Ezen kívül tartalmaz még számos bioaktív összetevőt, mint pl. karotenoid, poliszacharid, fukoxantin. Több, mint tízszer annyi ásványi anyagot tartalmaz, mint a szárazföldön termesztett növények, magas az antioxidáns-tartalma, ezért segít a szív- és érrendszer egészségének megőrzésében és rákellenes hatással is rendelkezik.
Dulse
Latin megnevezése: Palmaria Palmata. Angolul találkozhatunk még a következő megnevezéssel: red dulse, sea lettuce flakes, creathnach, magyarul: vörös pálmaalga, vagy pálmamoszat.
A Dulse egy vörösalga faj, ami az Atlanti- és a Csendes-óceán északi partjainál nő, a növény 20-50 cm hosszú, levelei 3-8 cm nagyságúak. Formája többféle lehet, bőrszerű tapintása van, színe a sötét rózsaszíntől a mély bordóig terjedhet.
A dulse algát évszázadok óta használják emberi táplálkozási célokra, mert a növényekéhez hasonlóan magas a fehérje- és rosttartalma. Az első írásbeli emlék azt említi, hogy már i.sz. 1.400 körül Írország akkori területén a szerzetesek már betakarítják az algamezőt. Ázsiában is régóta elterjedt, mint snack, zöldség és ízesítőanyag.
A vörös pálmamoszat gazdag kálciumban, káliumban, vasban, A- és C-vitaminban, jódban. Enyhén sós ízű, viszont alacsony a nátriumtartalma, ezért gyakran használják a só helyettesítésére. Egy kis mennyiségű dulse alga képes biztosítani több, mint a 100%-át a B6-vitamin ajánlott napi mennyiségének, 66%-át a vas, a B12-vitamin és a fluorid ajánlott napi mennyiségének. A kálcium- és káliumtartalma segíti a csontozat erősítését és ellenállóbbá tételét.
Konyhai felhasználási módja széles körű: Izlandon zöldségként készítik el vajjal, más területeken serpenyőben sütik meg, vagy sütőben sajttal borítva készítik el. Nagyon sokrétűen alkalmazzák ételekben: levesekben, halászlevekben, szendvicsekben, salátákban is találkozhatunk vele, de szívesen adják péksüteményekhez és pizzákhoz is. Amikor megsütik, akkor a bacon-höz hasonlít az íze és nem a jellegzetes tengeri ízt érezzük, mint a többi algánál.
Wakamé
Latin megnevezése: Undaria pinnatifida.
A zöld alga egyik legismertebb fajtája, mert a japán és koreai konyha gyakran használja különböző levesek, saláták elkészítéséhez. Egyben a leginvazívabb faja is az algáknak, mert képes naponta 2,5-3 cm-t is nőni. Színe jellegzetes barna vagy mélyzöld, melyet fukoszantin tartalmának köszönhet, és aminek számos pozitív hatása van az egészségre.
Íze alapvetően sós, enyhe édeskés ízzel. Japánon kívül egyre népszerűbbé válik Európában is a fogyasztása köszönhetően nagyszámú egészségre gyakorolt előnyös hatásának, főként a nyers ételek, a vegetáriánusok, vegánok és a makrobiotikus diétákat követők körében.
A benne található fukoszantinnak (fucoxanthin) köszönhetően bármilyen fogyókúra hasznos alapanyaga lehet. A wakame számos ásványi anyagot és vitamint tartalmaz. Antioxidáns összetevői miatt a kozmetikai ipar számára is gyakran használt, mert védi a bőrt és méregteleníti.
Magas az omega-3-, jód-, mangán-, folsav-, magnézium-, kálcium-, réz-, B2-vitamin- és vastartalma.
Nori
Latin megnevezése: Porphyra umbilicalis.
Nori egy olyan ehető algafaj, aminek színe sötétzöldre vált, ha kiszárítják. Régóta úgy ismerik, hogy ennek az élelmiszernek köszönhető az ázsiaiak egészsége és hosszú élete. Koreában a kultúra szerves részét képezi: születésnap alkalmával ünnepi levesben tálalják, vagy a szülés után 3 héttel ezt adják a szülő nőnek, mert a régi hit szerint segít feltölteni és megfiatalítani a testet. Mára sikerült a nori egészséges étel hírnevét megszilárdítani, amint azt egy japán közmondás is bizonyít: „két lapnyi nori az orvost távol tartja.”
Európában talán ez az algafajta a legismertebb a japán konyhának köszönhetően, hiszen a leggyakrabban nori algalap formájában fogyasztjuk a jellegzetes japán ételekben, mint sushi és onigiri, de találkozhatunk vele egyéb tekercs formájú ételekben vagy levesekben is.
Gazdag B12-vitamin-, aminósav- és antioxidánstartalmának köszönhetően ideális az emberi táplálkozás számára.
A nori természetes építőanyagai rokon vonást mutatnak az emberi vérplazmáéval, így kitűnően alkalmazhatóak a vérkeringés javítására és vértisztításra.
A nori kálciumot, rezet, vasat, magnéziumot, mangánt, foszfort, káliumot, szeléniumot, zinket és még sok minden más értékes összetevőt tartalmaz. Pl. 10-szer annyi kálciumot vihetünk be a szervezetünkbe fogyasztásával, mint a tejjel. Vitaminok közül A, B, C, D, E és K-t tartalmaz, ezen kívül niacint, folsavat, taurint (kéntartalmú aminosav), és magas a jódtartalma is.
Jelentős mennyiségű polifenolt is tartalmaz karotenoidok és flavonoidok formájában, és egyéb hasznos növényi összetevőt, amik antioxidánsként szolgálnak. A nori klorofilt is tartalmaz, ami természetes méregtelenítő anyag, és segít a szervezet számára eltávolítani a lerakódásokat. Rendkívül gazdag rostban és fehérjében. A szárított nori alga tömegének 30-50%-a fehérje, míg a többi része emészthető növényi rost.
